A.K.Á.

A fejemben folyamatosan kavarogtak a gondolatok, jöttek az ötletek. Mindig valami új kell, valami újat akarok. Mániásan.

Ilyenkor várnom kell, várnom, amíg letisztulnak a gondolatok és azok tervekké manifesztálódnak.

Így volt ez most is. Éreztem, hogy tavaszodik, ami különösen beindítja az automatizmust az új felé, a vágyat az újdonság, újítás irányába.

És ne feledkezzünk meg a természetről sem. A fények, hangok, egyebek.

Szóval a természetről a fa, a fáról a deszka, a deszkáról a léc.... Ebben a sorrendben alakult az elképzelés, hogy egy lécekre utaló - bármilyen hülyén hangzik is - , azokat a saját elképzelésem szerint megjelenítő termékcsaládot tervezzek.

Tehát kiformáztam agyagból a saját kis különböző méretű léceimet, egymás mellé tettem őket, majd átgyúrtam az alkotást, hogy a lécek együtt maradjanak.

De közben annyira megtetszett a lécek összjátéka, hogy elkezdtem variálni, kombinálni is. Sima négyzetre helyeztem 1-1 darabot, néhol hagytam, hogy kicsit túllogjanak az alapon, máshol levágtam. Majd a felső felületet struktúráltam is.

Ez csupán a megvalósítás első szakasza.

Száradás után az alpokat meg kell csiszolni. Bevallom, ez nem a kedvenc tevékenységem. Unalmas, monoton. Ráadásul a vékony felület könnyen törhet, sérülhet, különösen a fehér agyag.

Szóval csiszolás, portalanítás és irány a kemence.

És akkor még sehol sem tartunk. Ahhoz, hogy az agyagból kész termék legyen, mázazzuk, égetjük és szerelvényezzük az egyes darabokat.

De a végeredmény magáért beszél...