szerző: A.K.Á.

Misit (Mihály) a kutyánkat terápiás céllal vettük. Egyrészt a rendszer, másrészt a mozgás, a szabad levegő.
Harmadrészt kevésnek éreztük a gyerekek számát, a tanulással, különórákkal, takarítással, pakolással stb. töltött órákat, így mindenképpen szerettünk volna egy plusz családtagot.
Egy új családtagot, aki szétszedi a tapétát, a parkettát és a szőnyeget, akit napi többször ki kell vinni sétálni, aki állandó foglalkozást és törődést igényel. Így megvettük Misit, aki a család kedvence.
Anna (férjem lánya) és Misi közt első látásra szerelem szövődött. Ma reggel is, mikor beléptem a gyerekszobába, látom, hogy Misi, Anna mellett fekszik az ágyon. Holott nálunk - legalább is a kutya tekintetében - rend van és fegyelem. Misi nem mehet fel az ágyra és a kanapéra, nem mehet a fürdőszobába és a hálónkba sem. Viszont az ő terepe a nappali, a konyha, a gyerekszoba, a terasz és a kisudvar is.
Szóval mikor ma megláttam őket ketten az ágyon, akkor pattant ki a fejemből az ötlet: Anna, Misi és az ékszerek, azaz kutyasétáltatáshoz is stílusosan.